Jeon Jungkook (Dzson Dzsonguk) 

Nos, azt hiszem most kicsit bajban vagyok, hiszen Jungkook a mindenem. Igen, ki merem ezt így jelenteni! 

Szerintem az lesz a legjobb, ha belekezdek és lesz ami lesz, nézzétek el nekem!

Jeon Jungkook 1997. szeptember 1-jén született Busanban. Egy bátyja van.

Jungkook 2011-ben vett részt Daeguban egy meghallgatáson, a Superstar K című műsor előválogatóján. A műsorba ugyan nem került be, de 7 kiadóvállalattól is kapott ajánlatot castingra. 

 Ha jól számolunk, Jungkook 13 éves korában került a BigHithez, tehát bőven a kamaszkora elején. Suga azt nyilatkozta róla, hogy amikor először hozzájuk került, még kisebb volt nála. Aztán ahogy látta felnőni (magasabb lett, mint Suga), azt érezte, hogy ő nevelte fel.

És igen, Sugának igaza volt, hiszen lényegében ők nevelték fel a kicsi maknaet. (Maknae - a legfiatalabb a csoportban, családban) 

Jungkook, mint afféle tinédzser, akaratos, önző és lusta volt, bár amikor dolgozni kellett, akkor keményen dolgozott. A fiúknak köszönhetően azonban hamarosan leszokott ezekről a dolgokról, hiszen nem is nagyon volt más választása. 

Saját bevallása szerint állandóan csak videójátékozott volna, és estétől reggelig csak játszott. 

(Itt ezen a pontom, miután írtam még vagy 100 sort, nem mentettem le automatikusan, és minden gondolatom elveszett, úgyhogy most kezdem újra. Nem tudom mi sül ki belőle... )

Szóval annak ellenére, hogy Jungkook a mindenem, nem mondhatnám, hogy sokmindent tudnék mondani róla. Jungkook számomra egy érzés. Nem is egy, hanem kismillió. 

Talán itt az ideje elmesélnem, hogy ismertem meg őket, és miért pont Jungkook?

Erre a kérdésre persze egyszerű a válasz: szerelem első látásra. 

A debütálásuk után két évvel kb. a K-Tigers egyik BTS feldolgozását láttam (K-Tigers: koreai csoport, akik Taek won do mozdulatokkal fűszerezve táncolnak K-pop zenékre, bár ezt én többnek tartom, mint egyszerű tánc.), és érdekelt, hogy vajon az eredeti csapat hogy táncolja el. 

Íme a kedvencem tőlük!

cr: K-Tigers TV

Nos, akkor az első pillanatban, ahogy megláttam őt, azonnal tudtam, hogy valami történt. Az a helyzet, hogy éppen nem sokkal előtte voltam az akkori kedvenceim koncertjén Varsóban, és eléggé megviselt, hogy megtörtént az elképzelhetetlen, és egy darabig tiltakozott is a lelkem, de be kellett látnom, hogy minden hiába. 

Tehát igen, mondhatjuk, hogy Jungkook külseje volt az, ami megfogott. Én azonban ennyi idős fejjel váltig állítom, hogy amikor már van némi tapasztalata az embernek, akkor egy tekintetből, egy mozdulatból meg lehet állapítani, hogy milyen is valaki. Persze nem egy teljes pszichológiai szakvéleményt tudsz kiadni róla, de valahogy érzed. 

Ettől a pillanattól kezdve természetesen beleástam magam az internet legmélyebb bugyraiba, hogy minél több dolgot kiderítsek róluk, minél részletesebb tudást szerezzek a fiúkról. Ez persze majdhogynem lehetetlen. 

A lavina elindult. Ahogy egyre jobban megismertem őket, nyilvánvalóvá vált, hogy mások, mint a többi csapat, de nem tudtam megmagyarázni, hogy miben. Barátnőimnek folyamatosan ezt szajkóztam, de szerintem nem igazán tudtak ezzel mit kezdeni. Az egyikük kimondottan nem csípte őket egy idő után, mert a zenei ízlésébe csak a debütálás körüli időszak fért bele, a másik barátnőm pedig nagyon hosszú idő óta kitartott egy idol mellett, és bár biztatott, és örült, mégsem hiszem, hogy tudta miről beszélek. 

A számomra az egyik nyilvánvaló különbség az addigi kedvenc csapataimhoz képest az volt, hogy mind a hét fiút egyformán szeretem. Jó, Jungkook mindig beelőz egy hajszállal, de nem tudnék felállítani sorrendet. Egészen eddig ilyen tapasztalatban nem volt részem, és azt is gondoltam, hogy tök normális, hogy mondjuk egy öt, vagy hét tagú csapatból nem jöhet be mindenki, és voltak akikkel nem tudtam mit kezdeni. 

A másik, hogy én kimondottan imádom, hogy látszik rajtuk a változás. Mind emberi, mind zenei értelemben. Nyomon követhető, hogy hogyan érik a gondolkodásuk, hogy hogyan hatnak rájuk az éppen aktuális zenei trendek, vagy éppen hogyan próbálnak ellene menni a mai, leginkább felszínesnek mondható zenei palettának. 

Sokszor gondolkozom el azon, hogy vajon lehetett X évvel ezelőtt valaki, aki leült, és sok sok évre előre kiagyalta a koncepciókat, hogy melyik évben mivel fognak előrukkolni, hogy a klipek és a sztorik hogyan fognak kapcsolódni egymáshoz, és hogy évekkel később hogyan fog visszaköszönni egy régebbi zene a mostaniban, vagy éppen fordítva, elrejteni egy régebbi zenében olyan motívumokat, amik csak mostanában nyernek értelmet. Számomra ez felfoghatatlan. Olyan szinten adnak a rajongóknak gondolkozni valót, hogy egyszerűen muszáj az embernek tornáztatni az agyát, ha lépést akar tartani. 

Mindig adnak valami okot arra, hogy az élet középpontjába kerüljenek. 

Mivel az én életem középpontjába egyszer csak Jungkook került, természetesnek mondható, hogy otthon is egyre többet beszéltem róla, és azt vettem észre, hogy a lányaim is komoly érdeklődést mutatnak irántuk. A lányaim, akik az akkor 6 éve dúló K-popperségem alatt egyszer sem tanúsítottak érdeklődést a téma iránt, legalábbis önszántukból nem. Kénytelenek voltak az autóban persze azt hallgatni, de mindig az lett a vége: - Anya kapcsold ki a zenét, vagy Nem hallgathatnánk mást? 

Egy idő után azt vettem észre, hogy a kisebbik állandóan Jimint emlegeti, képeket kért, a telefonjára le kellett töltenem a számokat. A nagyobbik Sugától volt elájulva, és aztán végül őket is bekebelezték teljesen. 

Még egy kis idő után a férjemtől hallottam, hogy: Anya, már megint az egyik számodat dúdolom állandóan. Aztán pár hét: -Anya, ez melyik szám? Tök jó. Ez a kedvencem. Én Rapmont csípem a legjobban.... 

Úgyhogy szépen lassan az egész családom ARMY lett, és mindenkinek meglett a saját kedvence. 

Ki másnak köszönhetném ezt, mint Jungkooknak? 

Jungkooknak, akit a mai napig nem tudok szavakkal körülírni, csak érzésekkel, mint ahogy ez Taetae-nél is így van. 

Jungkook.... ezernyi gondolat. Jungkook..... ezernyi érzés. Jungkook..... megfoghatatlan. Jungkook....elérhető. Jungkook.... gyermek. Jungkook..... felnőtt férfi. Jungkook.... vidámság. Jungkook...... aggodalom. Jungkook..... bizonytalanság. Jungkook..... játék. Jungkook..... félelem. Jungkook....erő. Jungkook.... biztonság. Jungkook... boldogság. Jungkook... büszkeség. Jungkook... SZERELEM. 

Írhatnék róla átlagos dolgokat. Amiket olvastam, vagy amiket néztem, vagy amiket ő elmondott magáról. Ezt azonban bármelyikünk könnyű szerrel megteheti, hiszen bárhol, bármikor, bárki számára elérhető. De azokat az érzéseket, amiket ezek keltenek bennem.... és gyanítom, hogy bármelyikünkben... nehéz szavakba önteni. 

MEGPRÓBÁLTAM!

ui: A barátnőm, akinek hosszú évek óta ugyanaz volt a kedvence, idő közben szerelmes lett. A választottja: RM. Neki sokkal nagyobb gondot okozott ez a dolog, mint nekem, mert nem volt biztos a dolgában, bár természetesen a fiúk minduntalan meggyőzik arról, hogy nincs miért aggódnia. 

Szerinte nekem köszönheti ezt az új érzést, szerintem pedig csak RM-nek és magának.