Sziasztok!

Bogi vagyok, 41 éves ARMY. 10 éve vagyok a K-pop, és 3. éve a BTS rabja (szó szerint). 

Két kamaszodó lányom van, akiket annak rendje és módja szerint megfertőztem, de ez érdekes módon csak a BTS-el sikerült. Előtte olyan ikonikus együtteseket szerettem, mint a TVXQ-ból kivált JYJ (Jaejoong bias), aztán Bigbang (G-Dragon bias), Infinite (Woohyun bias), csipáztam a VIXX-et, de több, mint 2 évvel ezelőtt aztán berobbant az életembe a BTS. 

Ugyan addig is úgy voltam, hogy csak azt az együttest hallgattam, akiért rajongtam, de természetesen azért mindig tájékozódtam a K-pop aktuális híreit illetően, utána néztem mindennek a témában, mint ahogy szerintem mindenki, akit ez a műfaj érdekel. Hamar rájöttem, hogy nagy fába vágtam a fejszémet, és ebből a dologból nem lehet egykönnyen szabadulni, annyira addiktív, de egy percét nem bántam meg. 

Rengeteg mindenen átsegített ez az egész rajongás, ráadásul a lányaimmal való kapcsolatomat is meghatározza. Mindig is arról álmodoztam, hogy cool anyuka leszek, akivel a gyerekei beszélnek, és megosztanak mindent, de ezt valójában elérni nem egyszerű dolog. Amíg kicsik, addig persze nincs gond, de amint kamaszodni kezdenek, eljön az az idő, amikor nincs közös téma, amikor elkezdenek távolodni. Ez persze az élet rendje, és nem is szabad megállítani a folyamatot, hiszen ők is önálló felnőttek akarnak lenni, de a gyerekkorukat jó addig kitolni, amíg lehet. A kamaszok sajátja, hogy túl hamar fel akarnak nőni, de azért még szükségük van a szülői pátyolgatásra is. Persze belülről nézve nem tudom teljesen objektívan szemlélni a helyzetet, és mások életébe sem látok bele, de amit érzékelek, az az, hogy a csajaim túlnyomórészt rendben vannak, és ha kell hozzám fordulnak, ha akarnak, elvonulnak, de valamiféle láthatatlan kapocs mindig van köztünk azon túl is, hogy az anyjuk vagyok, és ez a BTS és a K-pop. 

A kisebbik lányom pl. multifandomos, tehát több együttest szeret, a nagyobbik inkább az én nyomdokaimba lépett és csak ARMY, de ő is tájékozott a K-pop területén. 

Na most aztán annyi idegen szóval teletűzdeltem a bemutatkozást, hogy itt az idő elkezdeni a blogot, és bemutatni rajongásom élőlényeit (mert nem tárgyak :) ) 

ui: Ha esetleg néhány szülőtársam is olvasná a blogot, akiknek a gyerekei K-pop rajongók, annak nagyon örülnék. Bár nálunk nem a klasszikus felállás van, hiszen én "rontottam el" a saját gyerekeimet e-téren, mégis hiszem, hogy ők ettől csak többek lettek!

ARMYk: Fighting!

K-popperek: Fighting!

Szülőtársaim: Fighting!