Kicsit eltérek most az eddigiektől, és megszólítalak Téged, Kedves Olvasó!

Ez a bejegyzés leginkább azoknak a szülőtársaknak szól, akik K-pop rajongó gyereket nevelnek. 

Mivel tudom, hogy nem mindenki válik szülőként rajongóvá, szeretném elmondani, hogy mire számíthattok, ha van egy, vagy több K-pop rajongó gyereketek. Lehet, hogy néhol majd kegyetlenül hangzik amit írok, de talán meg fogtok érteni, mert ami a gyereknek fontos, az Nektek is fontos!

 1. NE AGGÓDJATOK!

              Ha a gyerek azzal állított haza egy szép napon, hogy K-pop rajongó lett, és Nektek fogalmatok sincs, hogy eszik-e vagy isszák ezt a dolgot, fontos, hogy ne ess pánikba! Sőt! Örülj! Általában két ok miatt lesznek a gyerekek K-pop rajongók.

              a) Divatból. 

Ha nálatok ez a változat áll fenn, Örülj, mert a gyereknek nincsenek különösebb problémái, egyszerűen csak élvezni akarja a jó zenét, és mindent, ami ezzel a világgal együtt jár. Nagy valószínűséggel észre fogsz venni rajta némi változást az idő előrehaladtával, de semmiképp ne aggódj! A lehető legjobb közösségbe került, ami biztosan inspirálni fogja valamire, elég motivációt fog kapni, hogy pl. nyelvet tanuljon, olvasson, táncoljon, énekeljen... Bármit, csak jól érezze magát.

              b) Menekül

Ha a gyerek bármiféle gondja, baja miatt, vagy elől menekül a K-pop világába, mindenképp ÖRÜLJ! Örülj, mert ez a zene, és ez a közösség biztosan a legjobb út a menekülésre, és nem valami rossz dolog történik vele. A kamaszok élete nem könnyű. A mi időnkben sem volt az, de most minden felgyorsult, megváltozott, és sokkal több olyan felület létezik, ahol bántódás érheti őket. Legyen az iskolai gond, otthoni probléma vagy szerelmi bánat, ha van hova fordulnia, az nagyon jó dolog. Hidd el, nem azért nem hozzád rohan a problémájával, mert nem szeret, nem tisztel, vagy nem hálás azért, amit adtál neki, egyszerűen a kamaszok ilyenek. Maguk próbálnak megküzdeni a démonjaikkal, de ha nem megy, keresnek egy közösséget, amelyik meghallgatja őket. Ha találnak is, és nem fordulnak magukba, akkor nyert ügyed van. Ha minden jól megy, és a közösség teszi a dolgát - márpedig 10 éves tapasztalatom az, hogy ez a közösség mindig teszi a dolgát -, akkor a gyerek nyitottabb lesz, nem fog magába zuhanni és jó barátokra fog szert tenni. 

2. NE KRITIZÁLJÁTOK!

Egyikünk sem szereti, hogyha bármit, amit szeret, mások leszólják, kritizálják. Tegyük a szívünkre a kezünket, és valljuk be magunknak, hogy azokat, akik így tettek bármivel kapcsolatban az életünkben, szépen lassan kiírtuk életünk forgatókönyvéből. A kamaszok ezt pillanatok alatt megteszik, és bárkivel. 

Nem kötelező szeretni amit ő szeret, és nem kötelező megérteni sem. Egyszerűen el kell fogadni. Ha semmiképp nem tudsz megbarátkozni azzal, hogy akiket szeret, azok ázsiaiak, akkor a legjobb, ha kerülöd a témát vele, de ne bocsátkozz vele vitába! 

Mi, K-pop rajongók rengeteg sületlenséget és butaságot hallgatunk nap mint nap azoktól, akik nem rajongók, nem kell, hogy még otthon is ezzel szembesüljünk. 

Ha esetleg túl sok már a gyerek csacsogása a témáról, vagy elárasztják az ázsiai dolgok a lakást, szépen tereljétek elviselhető mederbe a dolgot, de konfliktus nélkül, mert aztán szemrebbenés nélkül lesz a divat K-popperből menekülő gyerek, csak ami a legrosszabb, hogy előlünk fog menekülni, mert úgy érzi nem fordulhat hozzánk. 

Ne okold a K-popot, ha esetleg a viselkedésében némi változás áll be. Nagy valószínűséggel az inkább a kamasz kornak tudható be, és nincs különösebb köze a K-pophoz. Kivéve persze akkor, ha valamiért tiltva van számára ez a dolog, mert akkor frusztrált lesz, és az senkinek nem jó. 

3. LEGYETEK NYITOTTAK!

Talán ez a legnehezebb néhány szülőnek, főleg ha valakinek előítéletei vannak, és nehezen nyit idegen kultúrák, idegen emberek felé. Meg fogjátok látni azonban, hogy a gyerekeiteknek ez milyen könnyen megy majd. Ők már megtették az első lépéseket, és ha nem is tudjátok követni őket, ne akadályozzátok abban, hogy érdeklődő, nyitott emberekké váljanak! 

Nekem szerencsém volt! Az egész családom (két kamasz lányom, és a férjem is) rajongóvá vált mellettem. Persze sok választásuk nem volt megszoksz vagy megszöksz alapon, de amíg a lányok kicsik voltak és nem értették miről van szó, nem is foglalkoztak vele. Aztán amikor megértek rá, elkezdték befogadni ezt az egészet, és mára mindannyian együtt éljük meg a jobbnál jobb élményeket. Nem mondom, hogy ennek mindenhol így kell lennie, de mint írtam, aggodalomra semmi ok.

TÜNETEK :) 

- A gyerek lépten-nyomon ájuldozik, ha az utcán, TV-ben, bárhol ázsiai embert lát!

- Órákat tud mesélni a koreai emberek életéről, eredményeiről, és több ezer kilométer távolságból is rettentő büszke rájuk!

- Látszólag ok nélkül bőgi el magát! - Ez teljesen természetes, és nem feltétlen kell aggódni, ha megkérdezed mi a baj, és zagyvaságokat beszél, vagy csak annyit mond, hogy semmi. Csak az egyik oka ennek az, hogy kamasz. A másik ok általában a büszkeség, ami eltölti, vagy épp meghatódik valamin. Az is lehet, hogy akit néz, akiért rajong, egyszerűen csak valami cukiságot csinált a videóban. Akkor sem kell vele pszichológushoz rohanni, ha ezek a bőgések rendszeressé válnak K-pop rajongó gyerekednél. 

- Egyszer csak elkezd számodra ismeretlen nyelven hablatyolni. Nagy valószínűséggel annyira hatással lesz rá a koreai kultúra, hogy előbb utóbb előáll azzal az igénnyel, hogy szeretne koreaiul tanulni. Ha nincs lehetőség a közeletekben erre, akkor úgy lehetsz cool szülő, ha ajánlasz neki néhány oldalt, ahol akár magát is képezheti, taníthatja. Én magam erre a www.memrise.com oldalt használtam. Olvasni pl. egy nap alatt megtanultam, annyira logikus valóban a koreai ABC. Ne vedd el a kedvét, inkább biztasd. Biztos, hogy rengeteg pozitív hatása lesz a dolognak! 

- Előbb vagy utóbb az esetleg önbizalomhiányos gyerek (a kamaszok többsége ilyen) valahonnan mégiscsak előkapar egy kis önbizalmat. Ez törékeny dolog, ha egy mód van rá, ne romboljuk le. 

A K-POP NEM PÓTCSELEKVÉS! A K-POP ÉLETFORMA!

Sokaktól hallottam már (valószínűleg azért, mert én nem kamaszkorban kezdtem, hanem felnőttként), hogy ez valamiféle pótcselekvés, mert valami hiányzik az életemből/életünkből. Annak ellenére nem gondolkoztam el a rajongásom okán, hogy tényleg többször hallottam már ezt. Világ életemben rajongó típus voltam, de tény, hogy ennyire kitartóan nem rajongtam még semmiért és senkiért. Abban azonban biztos vagyok, hogyha pótcselekvés is, senkinek semmi köze hozzá, és inkább ezt pótcselekedjem, mint hogy bármi máshoz folyamodjak. Egy biztos! Ártani nem árt, sőt.... :) 

Kérlek, ha bármi tanácsra van szükséged a témában, vagy megosztanád velem a tapasztalatodat, írj nyugodtan, mert fontos, hogy a gyerekek mögött egy biztos háttér legyen!