Min Yoon-gi
Min Yoon-gi (Min Jungi)
Kép: A boldog Min Yoongi, miután átvette a Kulturális Érdemrendet a koreai állami kitüntetést!
Min Yoongi 1993. március 9-én született Daegu-ban, egy bátyja van. Művésznevei: Suga (BTS) és Agust-D (szóló). Rapper, író és producer. Több, mint 70 szerzeményét jegyzi a Koreai Zenei Szerzői Jogi Szervezet.
Yoongit talán nem is én tudnám legjobban bemutatni, hanem Lili lányom, de azért megpróbálom a legjobb tudásom szerint. (Hátha büszke lesz Rám :) )
Yoongi számomra rendkívül érdekes. Néha egy hűvös, zárkózott ember benyomását kelti, aki rettentően higgadt, ugyanakkor bármilyen játékban maximálisan benne van, szívesen tanítja a kisebbeket és rengeteget beszél. Sokat mosolyog és mivel ő a második legalacsonyabb a csapatban - ami, ha hinni lehet az internetnek, a körülöttük dolgozóknak és a saját szememnek, egy átlagos magasságot jelent (174 cm) -, ha ránéz az ember, egyetlen szó jut eszébe: Cuki. Pláne, ha a nevét is megnézzük: Suga.
A nevének eredetéről sok mindent olvastam, ő maga is nyilatkozott róla, de minden híresztelés ellenére nem azért lett Suga, mert cuki akart lenni. Sőt. Ez a név eléggé ellentétes Yoongi színpadi jelenlétével, hiszen a rapperek úgy általában nem a cukiságukról híresek, hát ő sem.
Yoonginak, amikor csatlakozott a BTS-hez (ő is 2010-ben lett gyakornok, mint J-Hope és RM), azt javasolták, hogy keressen magának egy olyan színpadi nevet, ami hatásosabb, mint az eredeti, még otthonában használt művészneve. Több javaslatot tett le Bang Si-hyuk elé, és végül a Suga nevet választották közös megegyezéssel. Ez azért tetszett Yoonginak, mert a kosárlabda csapatban ő volt a Shooting guard (súting gard) és ezek kezdetére utal a név Su-ga.
Másik művészneve az Agust-D pedig úgy született, hogy DT a Daegu Town-ra utal, szülővárosára, míg az Agus a Suga visszafelé. Erre persze azt is hallottam már, hogy mivel augusztusban adta ki a mixtape-jét, az Agust arra utal, a D pedig Daegura. Akár mindegyik változat igaz lehet.
Yoongi életéről, értékrendjéről sokat lehet olvasni, és mi rajongók tudjuk is, hogy milyen nehézségeken ment keresztül fiatal kora ellenére azért, hogy az álmait valóra válthassa. Azt gondolom, hogy javarészt ezek a dolgok formálták olyanná, amilyen, pont úgy, ahogy bármelyikünket életünk során.
Milyen az olyan? Yoongi küzdő alkat. Kitartó. Bár hűvösnek látszik, melegszívű és szenvedélyes. Imád aludni, de ha munkáról van szó, odateszi magát. Magának való. Yoonginak nagyon furcsa volt, és nehezen viselte, amikor összeköltöztették őket, ráadásul egy egyszobás lakásba. Nem volt olyan hely, ahol egyedül lehetett volna, és ez frusztrálta. Szépen lassan, ahogy összeszoktak a fiúk, Yoongi elfogadta, sőt, megszerette a helyzetet. Aztán amikor egy nagyobb lakásba költöztek, ahol ketten voltak egy szobában, Jin lett a szobatársa. Yoongi szerint Jin volt a legideálisabb a fiúk közül, akivel együtt lakhatott, mert Jin mindig tiszteletben tartotta a szokásait, nem hangoskodott, hagyta őt pihenni vagy épp alkotni.
Yoongival kapcsolatban kell megemlítenem leginkább a Love Yourself kampány jelentőségét.
Talán ő volt az az egyetlen tag a BTS-ben, aki komoly mentális problémákkal küzdött kamaszként, fiatal felnőttként. Erről a mixtape-jén megjelent: The Last (Utolsó) c. számában vallott leginkább, bár több olyan dalt is írt, amelyekben őszintén beszél erről az időszakáról. Mikor először hallottam, nagyon sírtam rajta. Yoongi szenvedélyes rappelése, és a szöveg együtt olyan hatással volt rám, és van a mai napig, hogy nem volt egyszerű lefordítani.
Yoongi volt az, akinek a leginkább meg kellett tanulni szeretni önmagát! Bár az utóbbi időben tényleg azt látom rajta, hogy rendben van, bízom benne, hogy ez tényleg egy olyan belső folyamat eredménye, ami élete végéig ki fog tartani!
Íme, a dal szövege:
The Last (Az utolsó)
Minden sikeres idol rapper mögött
Ott áll a gyenge önmaga, ez kicsit veszélyes
Néha újra depresszióba és kényszerbe (OCD) esek
Pokolba is, azt sem tudom ez-e az igazi önmagam
Az átkozott valóság megkülönböztetése
A konfliktus az ideális, fáj a fejem
18 éves voltam, mikor a szociális fóbiám kezdődött
Igen, ebben az időben az elmém beszennyeződött
Néha félek önmagamtól, az önutálatnak és a depressziónak köszönhetően
Ami elhatalmasodott rajtam
Min Yoongi halott (én öltem meg)
Hosszú ideje már, hogy a hétköznapok megölték bennem a szenvedélyt és
Másokhoz kezdtem mérni magam
Mikor először mentem pszichiáterhez, a szüleim elkísértek
A tanácsadáson a szüleim azt mondták, nem ismernek engem
Én magam sem ismerem magamat, hát ki más ismerhetne?
Barátok? Nem, Te? Akárki is, nem ismernek engem
Az orvos engem kérdezett: (cenzúrázva)
Hezitálás nélkül válaszoltam: voltam már ilyen
Szokássá válik azt mondani, hogy lesz@rom, vagy ..szok rá
Ezek mögé a szavak mögé rejtem gyengeségem
Azokban az időkben ki akartam törölni, igen, ki akartam törölni
Annak a koncertnek az emlékét
Féltem az emberektől ezért elbújtam a fürdőben és magamat bámultam
Abban az időben én, abban az időben én
Azt hittem a siker kompenzál majd
De látod, látod
Ahogy múlik az idő, úgy érzem, szörnyeteggé válok
A szörnyeteg még nagyobb vagyont akar
Egy fegyver vagyok, egy kapzsi ember
Befogják a számat, lenyelem a jót és a rosszat
Nem akarom! Ki akarnak űzni az édenkertből.
Sz@r, sz@r, Értem, kérlek, hagyjatok
Minden probléma forrása én vagyok, leállítom magam
Ha a boldogtalanságom a boldogságod, hát örömmel boldogtalan leszek
Ha a gyűlöleted célpontja vagyok, csináld meg a guillotint, amit adok
Minden, amit elképzeltem valósággá válik
A gyerekkori álmaim, itt hevernek a lábam előtt
Az érzés, amikor két ember előtt léptem fel, és most a Tokyo Dome itt van az orrom előtt
Az egyetlen életem szenvedélyesen élem és keményebben, mint bárki
Rajongóim, barátaim, családom! Remélem, nem aggódtok értem, mert a fenébe is, most jól vagyok!
Többször megtagadtam a természetemet,
Idolnak hívnak, nem tagadom meg
A kín, ami számtalanszor beásta magát a fejembe
Az álmodozásnak vége, nincs helyes válasz
Az önbecsülésem, amiről úgy gondoltam, elfogyott, most a büszkeségem
A rajongók, akik fejet hajtanak, mint én is
A Seikotól a Rolexig, az AX Halltól a Gymnastics Stadiumig
Emberek tízezrei bólogatnak a kezem egy mozdulatára
Mutasd a pénzt, nem mintha nem tudnám, de nem fogom
Nem arról van szó, hogy azok, akik elárultak minket, nem tették meg
Elhintettem a műveimet a világon
Megízleltem az édeset és a keserűt is
Az idők, amikor a fürdőszoba kövén akartam aludni, már csak emlékek,
Csak emlékek
A vállam, ami egy balesetben összetört
A debütálás, amibe kapaszkodtam
Ti, akik csak tettetitek, pedig szenvedtek
A Seikotól a Rolexig, az AX Halltól a Gymnastics Stadiumig
Emberek tízezrei bólogatnak a kezem egy mozdulatára
Mutasd a pénzt, nem mintha nem tudnám, de nem fogom
Nem arról van szó, hogy azok, akik elárultak minket, nem tették meg