Ez egy rendhagyó bejegyzés lesz, de már napok óta, egész pontosan szombat óta kikívánkoznak belőlem ezek a szavak. Bár a különböző magyar BTS fanoldalakon a facebookon már több száz kommentet megélt az ügy, nem szerettem volna tovább szítani a feszültséget, ha úgy tetszik borzolni a kedélyeket, pedig nagyon is megvan a véleményem a dologról, ráadásul az nem is a többség VÉLT vagy valós véleményét tükrözi.

Néhány mondat jellemzően elhangzott ezekben a hozzászólásokban, ami engem elszomorított, de röviden vázolom a történteket, hátha valaki nincs velük tisztában:

2019. január 26-án Budapesten az Uránia Nemzeti Filmszínházban a legnagyobb szerencsénkre levetítették a BTS World Tour Love Yourself in Seoul koncertfilmet, amit csak ezen az egy napon adtak le világszerte. 

A vita oka az volt, hogy a magyar fandom oldalakra kikerült egy olyan figyelmeztetés, amely szerint illedelmesen és csöndben kell nézni a filmet, hiszen moziban leszünk és nem koncerten, illetve lesznek olyanok, akik csak kísérőként jönnek el a vetítésre, nem rajongók, és rájuk a lehető legjobb benyomást kell tenni, mivel már így is kialakult az a vélemény a magyar fanokról, hogy nem tudnak viselkedni, buták és éretlenek. Vagyis, nincs sikítás, nincs fanchant kiabálás, nincs hangos éneklés, nem szabad ARMY bombot hozni és azzal világítani, felugrálni és táncolni pedig végképp nem!

Ez már megadta a kellő lökést, mondhatni az alaphangulatot a rengeteg befolyásolható rajongónak! Ennek ellenére a reggel 8 órás vetítésen voltak olyan rajongók, akik élvezni merték a koncertfilmet és sikítoztak, fanchanteket kiabáltak és talán énekeltek is. Többféle véleményt hallottam, ki így emlékszik, ki úgy, de a lényeg, hogy az előre feltüzelt RENDES rajongóknak (akik nagy valószínűséggel 16 és végtelen éveik között járhattak) ez nagyon nem tetszett, mert ők így nem tudták csendben élvezni a mozit. Ez váltott ki az egyik oldalon több, mint 700 hozzászólást, és a többi fanoldalon is már rengeteg véleményt.

És akkor most leírom, hogy mi volt az, ami engem annyira letaglózott: 

1.) A magyar fandom miatt vannak, akik nem szeretik már, vagy nem követik a BTS eseményeit, mert a magyar rajongók rosszak, nem tudnak viselkedni, éretlenek.

Szerintem (hangsúlyozom: SAJÁT VÉLEMÉNYEM) ez messzemenően nem így van! Az emberi természetből adódik, hogy mindig önmagunkat tartjuk a legjobbnak, akkor is, ha tisztában vagyunk a gyengeségeinkkel, vagy éppen azzal, hogy rossz körülmények között élünk (gondolok itt a szülői háttérre, az anyagi körülményekre, az esetleg nem megfelelő iskolai környezetre, stb.), amiből kifolyólag mi már annyi mindent megéltünk, hogy a többi rajongó a nyomunkba sem érhet. Ebből adódóan a rajongás terén is azt hisszük, hogy mi vagyunk a legnagyobb, legjobb, legtürelmesebb és a hőseink számára a legmegfelelőbb rajongók, és mindenki más meg sem közelít minket. Ez így van a magyar, a venezuelai, az amerikai, a taiwani, a kínai, de még a koreai rajongókkal is, és sorolhatnám az összes kontinens összes országát, ahol ARMYk hada vár arra, hogy valaha láthassa a fiúkat.

Ennek ellenére bennünk van a megfelelni vágyás is. Szeretnénk megfelelni a szüleinknek, a példaképeinknek, a feljebbjáróinknak, a barátainknak és talán azoknak is, akikhez valamilyen érdek mentén kötődünk. Az az érdek lehet az is, hogy minél több információhoz jussunk általuk a kedvenceinkről. 

Nos, ebben a tudatban elérkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy a rajongók, akik egytől egyig ebben a cipőben járnak, elkezdték elhinni, hogy a magyarok valami miatt alsóbbrendűek a többieknél, de persze ez csak másokra igaz, (azokra, akik ott kiabáltak, sikítoztak a moziban, vagy éppenséggel azok szülei, kísérői, akiknek ez tetszett, hiszen látták, hogy a gyerekeik élvezik az egészet), de rájuk egyáltalán nem, hiszen ők követik a fő hangadót, ők a "jók".

Nos, néhányan, nem félve a konfrontálódástól, megírták, hogy ők kiabáltak, sikítoztak, és jól érezték magukat. Sőt. Néhány ilyen renitensnek a kísérője, szülője is hozzászólt a dologhoz, hogy nekik kimondottan tetszett, hogy a gyerekek, fiatalok élvezték a vetítést, mintha egy igazi koncerten lettek volna, hiszen oda sajnos nem jutottak el. Nekik az jött le az egészből, hogy mennyire összetartó közösség az ARMY. Felnőttek lévén normális hangnemben fejtették ki a véleményüket, de nem ugyanazt a stílust kapták vissza. Ez is elég elszomorító volt. 

Én sajnos, vagy nem sajnos, eléggé konfliktuskerülő vagyok. Ha nem muszáj, nem hívom ki magam ellen a sorsot. Nyugodtan Rám lehet sütni a partvonalról bekiabáló címet, hiszen nem voltam ott, és nem tudhatom mi történt valójában. Elhiszem, hogy sokakat zavart a sikítozás, kiabálás, éneklés, hiszen sokan úgy mentek oda (ha nem mindenki), hogy már előre megkapták a beosztásukat, a figyelmeztetést, hogy viselkedni KELL! Igen, moziban voltunk, de mindenki tudta, hogy ez nem egy átlagos film lesz, amin maximum nagyokat nevetünk...

Megoldás? NINCS! Két út van: felvenni a fonalat és a többiekkel együtt élvezni a vetítést, vagy a végén elhordani mindenkit mindennek. 

2.) A rengeteg FIATAL rajongó miatt felhígult a rajongótábor, ráadásul biztos, hogy őket rosszul is nevelik a szüleik, mert mindent megengednek maguknak! El vannak kényeztetve és biztosan mindent megkapnak! - IGEN! Ez így le volt írva konkrétan!

Ezt a fiatal rajongók és szüleik nevében kikérem magamnak! A fent leírt pszichológiai dolgok miatt egyértelmű, hogy sokan elfelejtik, hogy ők is voltak annyi idősek, mint a fiatal rajongók, ráadásul akkor papoljanak, ha már nekik is lesz ennyi idős gyerekük, és nekik sikerül nagyon tudatos, nagyon fegyelmezett és nagyon nagyszerű fiatalt nevelni belőlük,aki mindig minden körülmények között megfelelően viselkedik! MINDIG! Nincs kilengés, az nem megengedhető! Amíg nem jártak abban a cipőben, amiben azok, akiket szapulnak, addig ne is mondjanak véleményt a gyereknevelésről, és emlékezzenek csak vissza milyenek voltak ők ennyi idős korukban. (Vagy majd akkor, amikor a saját gyerekük viselkedéséről jönnek a nem tetsző visszajelzések, és majd nem értik, hogy történhet meg az ilyesmi pont velük....) 

Persze vannak a lehúzók között olyanok is, akik maguk is fiatalok még, hiszen 16-18 évesen még nem nevezném őket felnőttnek, de még 20-25 évesen is alig, hiszen a legtöbben ebből a korosztályból még a szülői otthon kényelmét és melegét élvezik, nem kezdtek önálló életet (tisztelet a kivételnek). 

Azon kívül nem igazán értem ezt az érvelést. Most akarjuk, hogy a BTS népszerű legyen, vagy nem akarjuk? Akartuk, hogy koncert és minden más szempontból Európa felkerüljön a térképre, vagy nem akartuk? Márpedig ezeket leginkább azok a fiatal rajongók és szüleik tették lehetővé, akiknek minden megvesznek, még a méregdrága koncertjegyet is! Leginkább köszönettel tartozunk az új és fiatal rajongóknak ezért!

Ezen felül, gyanítom, hogy senki sem úgy kezdte a BTS iránti rajongását, hogy mindent tudott a fiúkról. Na persze itt nagy általánosságban azt a választ kapjuk, hogy "jó, de én vettem a fáradságot és utánanéztem a dolgoknak, vagy megkérdeztem." Igen, sokszor tesznek fel számunkra evidens, vagy könnyen megkereshető dolgokkal kapcsolatban kérdéseket, amik nekünk hülyeségnek vagy bugyutának tűnnek, és akkor rájuk kerül az ostoba jelző. Ugyanakkor, amikor kérdés nélkül ugyanezek a rajongók megosztanak számukra új, de nekünk már évek óta ismert dolgokat, vagy épp fals információkat (mert már egyszer lehurrogta őket valaki, amiért kérdezni mertek), akkor ugyanígy rájuk kerül az ostoba, buta és tudatlan jelző. 

Miért? Tényleg ez lenne a másik iránti tisztelet? Amit egyébként megkövetelünk tőlük? Az sem ment fel a dolog alól, ha válaszolunk ugyan, de a hátuk mögött mondjuk el őket mindennek, hiszen a válasz hangneméből is leesik a gyereknek, hogy a nála többet tudó nem szívesen válaszol, vagy éppen burkoltan, de hülyének nézi őt. 

A tiszteletet vagy kölcsönösen adjuk meg egymásnak, vagy ki kell vívni, de így semmiképp sem lehet. Márpedig a mai fiatalok tényleg úgy vannak vele, hogy csak azért, mert idősebb náluk valaki, nem feltétlen fogják tisztelni. Ez már nem az a korosztály, és ez nem Ázsia, ahol ebbe belenevelik őket. 

3.) Nem koncerten voltunk, nem lett volna szabad ezt megengedni (sikítást, éneklést, kiabálást, fénykép és videó felvétel készítést). A mozi személyzete is intézkedhetett volna a helyszínen!

- A moziban teltház volt mindegyik vetítésen. Nem csak és kizárólag a sikítozók voltak jelen. Elképzelhető, hogy elég lett volna rájuk szólni. Ha egyszer nem elég, akkor többször is. 

- Ahogy visszahallottam, a mozi személyzete nagyon meglepődött a 8 órás vetítésen történteken, hogy mennyire élvezik a bent lévők amit látnak, és nekik eszükbe sem jutott leállítani a filmet, vagy kivezetni a sikítozókat vagy videót készítőket. Egyszerűen tudomásul vették, hogy ez egy új műfaj. Mikor kijöttünk a vetítésről, egyik ott dolgozó sem esett neki az embereknek, hogy mit művelnek, mosolygós és segítőkész volt mindenki. (Speciel ez kész felüdülés volt, mert általában nem ez a tapasztalat!)

- A mai napon odajött hozzám a vállalatunk egyik felső vezetője, az egyik igazgató. Hozzáteszem, férfiról van szó, aki elkísérte a lányát a berlini koncertre is, és most a vetítésre is. Az alábbi párbeszéd zajlott köztünk:

Ő: - Szia! Voltál Budapesten szombaton?

Én: - Igen!

Ő: - Az Urániában? 

Én: - Igen!

Ő: - Melyik előadáson? 

Én: - 2 óráson. És Ti? 

Ő: - Mi a reggel 8 óráson... (itt kissé húzta a száját, hiszen messziről utaztak fel, és elég korán kellett kelniük)

Én, tudván, hogy milyen volt a 8 órás vetítés: - És, milyen volt? 

Ő (felderülő arccal): - Nagyon jó. Pont olyan, mint a koncerten. 

Nos, leginkább e beszélgetés után döntöttem el, hogy megírom ezt a bejegyzést. 

4.) Meg kell adni a tiszteletet a fiúknak!

Bevallom, nekem ez volt az egyik leggyengébb lábakon álló érv amellett, hogy jól kell viselkedni. A fiúk többször hangsúlyozták, hogy számukra az a legjobb közönség, aki élvezi azt amit lát, minden egyes percet, és lehetőség szerint ki is mutatja ezt. A dél-amerikai közönséget hozták fel példának, és a japán közönséget ellenpéldának. A dél-amerikaiak táncolnak, kiabálnak, sikítoznak, énekelnek, ÉLVEZIK a műsor minden percét, míg a japánok szép csendben, egyenkiabálásokkal, egyensikításokkal tarkítva végigülik a koncertet. A Bighitnek bevallottam az volt a célja a vetítéssel, hogy azok, akik nem vehettek részt a koncertek valamelyikén, mégis jussanak egy kis koncertélményhez. Ahhoz pedig a mi vérmérsékletünk szerint hozzátartoznak azok a meg nem engedett dolgok, mint a sikítás, vagy az éneklés. 

Végül lássuk, hogy a többi rajongótábor hogy élvezte a filmet:

A belgák egyenesen büszkék voltak rá, hogy úgy viselkedtek a vetítés alatt, mintha koncerten lettek volna. A Twitterre is azt írták ki: Reméljük a következő turnén Belgium is koncerthelyszín lesz, hiszen nézzétek milyen jó rajongók vannak itt! 

Mivel mindenki Twitteren töltötte fel a videóit, nem tudom, hogy hányan tudjátok megnézni őket, de kiteszek párat.

https://twitter.com/i/status/1089238091372642304

https://twitter.com/i/status/1089225883200696322

https://twitter.com/i/status/1089208961675464706 Marokkó

https://twitter.com/i/status/1089193448421220352 Malaysia

https://twitter.com/i/status/1089149045740756992 Fülöp-szigetek

https://twitter.com/i/status/1089270719043768322

https://twitter.com/i/status/1089110069470420993 - ez fantasztikus! 

https://twitter.com/i/status/1089364340879355904

- Új-Zéland-i rajongók egyenesen azt írták: Nem lehet elvárni az ARMYktól, hogy nyugodtan, csöndben üljenek. Ez nem egy film, ez egy koncert! 

Természetesen külföldön is voltak olyanok, akik csendben ülték végig a vetítést, sőt, biztos olyanok is voltak, akiket zavart a sikítás, vagy kiabálás, de negatív kommentet alig olvastam a külföldi oldalakon. Nekem csak az jött le ebből az egészből, hogy a magyar fandom semmivel sem rosszabb és semmivel sem jobb, mint az összes többi rajongótábor! 

I PURPLE YOU MAGYAR ARMY!